• ремонт квартир Днепропетровск
  • автономное отопление днепропетровск
  • электрическое отопление днепропетровск
  • ремонт офисов днепропетровск
  • ремонт домов днепропетровск
  • монтаж гипсокартона Днепропетровск
  • алмазное сверление Днепропетровск
  • алмазная резка Днепропетровск
  • алмазное сверление Днепропетровск
  • Vízidisznó

    Történt 2009 késő őszén, egy sűrű, sötét és ködös éjszakán

    Vízidisznó

    Hiába volt sűrű a köd, a két rettenthetetlen csak ment bele az éjszakába. Menniük kellett, mert ha hajózni muszáj, akkor horgászni annál sokkal, de sokkal nagyobb késztetés, már-már kín, de mégis inkább szenvedély.

    Látni keveset láttak, mert a takarékra állított fejlámpák nem ontották egyenletesen a fényt, makacskodtak, ezért a kövezésre vezető, széles csapást is alig találták meg az ártéri erdőben, de aztán csak meglett az ösvényke, és nekiláttak kibotorkálni a kövezés végére. Mert az a jó hely, ott lehet süllőt fogni, sőt ha szerencséjük van, akkor nem is süllőt fognak majd, hanem igazi fogast, ami az egyszerű halandók és a horgászok mércéjével mérve is hatalmas. De halat még nem fogott, csak botladozott, sőt egyszer el is tévedt a ködben a két ember, és amikor végre kiértek a spiccre, ahol „elvág” a víz, és erős a sodrás, az öregebb meg is jegyezte, ő bizony ide, ilyen időben, egyedül nem jönne ki, mire a fiatalabb rögtön rávágta, hogy de ő akkor is, mert nincs itt ilyenkor senki és semmi, mi a fenétől kell itt félni. Az öregebb csak megvonta a vállát, aztán nekiláttak horgászni, de nem is nekiláttak, hanem nekitapogatóztak, mert a kövön fejlámpát használni illetlenség és nem is célszerű, mert a fény elriasztja a halakat, ezért fényt csak műcsalicsere idején szabad használni, akkor is csak rövid ideig.

    Beszélni nem sokat beszéltek, csak egyszer álltak neki filozofálni, hogy akkor biztos a tejfölben is sötét van, akármilyen fehér is, de további érveket nem hoztak fel, mert egyszer csak furcsa hörgést, fújást, nem tudták meghatározni, hogy pontosan miféle hang lehetett, görgetett feléjük a víz hátán a szél. A fiatalabb állította, hogy vidra, mert sok errefelé a halastó. Amikor az öregebb felkapcsolta gyengélkedő fejlámpáját belekezdett egy mondatba, amit egy vidrával indított, majd a fiatalabb anyukájának egy bizonyos testrészével folytatott, és végül megint egy vidrával zárt le. Mert a fényben ott fénylett egy hatalmas túrókarima, ami egy – két hetyke agyarral díszített – hosszú orrban folytatódott, és látszott még egy zöld szempár is: vaddisznót vitt a víz! Hogy az állat hogyan került oda, arra nem találtak magyarázatot, és arra sem, hogy amikor a visszaforgó megint feléjük sodorta, miért kezdett el egyenesen feléjük úszni. Amikor az idősebb fejlámpája kihunyt, ott tartottak, hogy okos állat a disznó, és életösztöne erősebb, mint az embertől való félelme, az ember meg parton áll, a part pedig most ennek a disznónak az élet.

    Ez volt az a pont is, amikor a csúf futás helyett a bölcs visszavonulás mellett döntöttek, felidézve, hogy Magyarországon egyszer már mintha egy nagy formátumú politikus megoldotta volna a vízidisznók problémáját. Az állat hörgését akkor is hallották, amikor a fiatalabb fejlámpája is megadta magát, és akkor hirtelen nagyon elkezdték tisztelni az indiánokat, akik sötétben egy szál késsel, akár egy bölényt is.